Minden a születésem előtt kezdődött.Édesanyám jóhiszemű fiatal csinos lány volt .Ezt kihasználva Sándor (apám) aki egy romlott ember volt pár hónap ismeretség után teherbe ejtette Édesanyám.Ő örült neki,hisz azt hitte jól választott,hisz az alatt apám mindig tartotta magát,hisz nem mutatta csak a jó oldalát.Esküvőnél derült ki hogy már volt nős,csak elvált. Ekkor már nem volt visszaút.Elköltöztek egy kisvárosba albérlete,hogy ott kezdjenek közös életet.És innen elkezdődött a pokol.Édesanyám csaknem terhessége végéig dolgozott.Apám elitta a pénzt amit kapott és ha anyu nem adott akkor jól megverte.Mikor megszülettem volt hogy 20 forintot dugdosott Édesanyán a cipője élésébe,de apám megtalálta jól megverte amiért azt hazudta anyu már nincs több pénze és mégis volt.Pedig csak kakaóra kellett a pénz.nyu sírt mert nem volt miből kakaót venni,én meg azért mert éhes voltam.Innen megkezdődtek a költözések.19 helyen laktunk 6.7 éves koromig.Anyu mindig vagy visszafogadta,mert rám való tekintettel hátha normális családdá válunk.Vagy megtalált minket és elhurcolt.Volt hogy mire édesanyám hazaért eladta mindenünket és semmink se maradt. Amikor apám vigyázott rám többnyire a kocsmába töltöttük az időt.Akkor még volt zenegép és a kacsatáncot rakta be hogy csöndbe legyek.Addig voltam ott míg anyu haza nem ért a melóból.Összevesztek verés költözés.Ez volt a menet.Volt amikor megtalált minket,volt amikor eltűnt.Mint utólag kiderült lecsukták mert megvádolták hogy megerőszakolt egy főiskolás lányt.Addig nyugtunk volt míg bent volt a börtönbe.Időközben 19.lakásnak megkapta édesanyám a most is használt megvett lakását,amit az önkormányzat adott neki,meg nekem. Mikor kijött apám akkor fűt fát ígért hogy más ember lett.Édesanyám mindig engem tartott szem előtt és megint elhitte hogy megváltozott. Visszajött. egy hónapig jó is volt minden,utána elkezdődött a pokol.Volt hogy ketten voltunk otthon és kérte nyugodtan feküdjek az ágyra,mert nem olt ágyunk és én a földön aludtam.Majd 7 éves lehettem és simogatni kezdett mindenütt.Hozzám dörgölte a nemi szervét,nem akarok csúnyán fogalmazni miét .És azt mondta ez az apa és a lánya titka.Minden apának és lányának van titka és nekünk ez lesz. Én fel sem fogtam,mit csinál,de megkért ne mondjam senkinek,nem is mondtam. Egyik nap mikor mentem haza édesanyám kiabált a szobából.Bementem és a radiátorhoz nyomta a nyakát és fojtogatta.Szegénykém alig kapott levegőt.Rögtön rugdosni kezdtem,és kiabálni Hagyd Békén az Anyukámat! Mire megfogta a hajam és kivágott a szobából.Majd hallottam 2 fülest és elment.Rettegtünk.Zárat cseréltetett anyu és nem engedte be.Ittasan ordibált és fenyegetőzött a lépcsőházba.Mi csöndbe ültünk a szoba sarkába és vártuk a sötétbe hogy elmenjen.Napokat nem aludtunk,nem ettünk nem is ittunk akkor,hisz tudtuk ha mozgást hall akkor ott ül napokig majd.Féltünk.A levélbedobón égő csikkeket doát be hátha felgyulladunk.Majd elköltözött egy 50 kilométerrel arrébb lévő faluba az anyjához apám.Mikor a bíróság hivatalosan is eltiltotta a körzetünkből, anyu megnyugodott .Nyáron láthatott 2 hétre.
Két nyarat töltöttem lent majd nem mentem soha többet.
Az elsőnél még fiatal voltam 8-9 éves akkor anyu adott zsebpénzt rudira,persze mikor lementem a nagyihoz meg apámhoz az volt az első hogy elvette és elitta.
Az első nyáron szintén zsarolt állandóan és simogatott ,hogy ha nem az van amit ő akar akkor nem mehetek ki játszani a többiekkel az utcára.
Soha nem mondtam senkinek.Másik nyáron már tudtam mit csinál és elég okos voltam,hogy felfogjam milyen jó édesapám van énnekem.
Azon a nyáron is lementem.Persze nem engedett ki játszani.Kiszöktem az ablakon,hogy kimegyek a barátaimhoz.Mire mentem vissza,lehúzta a redőnyt és csak az ő szobája mellett volt a bejárat.Ő meg önelégült fejjel várta mikor megyek haza.Persze bementem és előadta a sztoriját,hogy nem mondja meg a mamának ha megsimogathat és hozzám rakhatja.Mire mondtam neki ha egy újjal hozzám is ér akkor feljelentem és egész életébe ott fog rohadni.Eddig is csak Édesanyám miatt nem tettem..Édesanyám belepusztult volna ha megtudja.Szerintem nem is tudom öngyilkos lett volna,vagy bármit kinéztem volna belőle.
Aztán elfutottam apám előtt és kiszöktem a barátaimhoz.Ott aludtam náluk.Soha többet nem ért hozzám.Nagyon fájt a rádöbbenés,az hogy nem mondhattam senkinek csak 29 évesen mondtam meg a legjobb barátnőmnek is,aki iskolás korom óta velem volt.Mindig azt hittem sajnálni fog és más szemmel néz majd rám.Borzalmas volt.
Ennek ellenére 4-es tanuló voltam.Anyu pesszimista ember ,ezek után meg is lehet érteni.Középiskolába a kereskedelmibe íratott be,mert mondta örüljek hogy oda is felvesznek a fizika és kémia 2 lehúzta az átlagom.Általánosba tornász voltam,versenyekre jártunk és én tornász suliba akartam menni.Nem az lett.Nem volt választásom.Soha nem tanultam.Mégis 4 es lettem levizsgáztam.Majd 2 munkahelyen is melóztam,hogy besegítsek anyukámnak.Mellette elvégeztem az érettségit.Megvolt az első szerelem is,akinek el tudtam mindent mondani.Nevezzük Zoltánnak.Majd vége lett és összeismerkedtem Istvánnal,aki elvált és volt 2 gyereke.Nagyon szerettem őt is és a gyerekeit is.Az anyjuk nem foglalkozott velük.
Nekem mondták ki hogy anya először és én mentem az oviba értük.Elköltöztem vele albérletbe.Terhes lettem.Mire annyit mondott tudod hol a helyed.Abortuszra mentem.Nem is jött értem se se semmi.18 éves voltam ,pont nem kellett szülői beleegyezés.Rettenetesen éreztem magam .Rá nemsokkal kimaradozott estére.Kiderült hogy a közös barátnőnknél alszik és vele csal.Majd bejelentette,hogy inkább vele akar maradni.Hazaköltöztem.Az a lány is terhes lett,azt megtartották 2 hónap után.Borzasztó érzés volt.Nem tudtam miért ver az Isten ennyire.Utáltam élni.Majd gyógyszerfüggő lettem.2 évig szedtem az Andaxint,amit kaptam a kisbolttal szemben lévő alkoholistától,mert ő nem vette be amit a doki irt neki és inkább elcserélte velem egy vodkára.Napi 4 Andaxin már meg se kottyant.Olyan volt mintha 2 évet átaludtam volna az életemből.Találkoztam ismét az első szerelmemmel,ő segített leszokni róla.Agydokihoz vitt,aki irt fel valami erős nyugtatókat meg hangulatjavítót stb….Volt hogy zsilettel vágdostam a kezem mert nem tudtam elviselni olyan kínba voltam.Majd leszoktam.Közbe esti érettségi és új élet járt a fejembe,hogy elég volt az önsanyargatásból,nem adhatom fel.1 édesanyám aki amúgy is érzékeny ember ha ezt megtudná belehalna a bánatba.Nekem is jár a boldogság.Zoltán viszont rossz társasága keveredett.Füvezni kezdett,majd extasy(nem tudom hogy írják)Próbáltam neki segíteni de nem ment.Közbe szerelmes voltam egy osztálytársamba aki nagyon kedves isteni fiú volt .De fiatalabb mint én 5-6 évvel.Nagyon jól éreztem magam vele,két srác közt örlődtem,hisz ő csak 15-16 volt azt hiszem.Zoltán meg egyre inkább drogozott.Borzasztó volt hogy ő segített nekem és én nem tudok neki és meg is csalom.Az osztálytársam szülei a testvére mind a nyakamra járt ,bejártak a munkahelyre.Mindkettővel szakítottam.
Utána leérettségiztem és úgy éreztem megfulladok.Úgy éreztem nem lehetek boldog és mindig minden a múltra emlékeztetett.24 évesen felköltöztem Pestre.1 bőrönddel és 60 ezer forinttal jöttem fel.Interneten néztem magamnak szobát és oda mentem.Állást meg az expresszből.Mindenütt megkérdeztem hol mennyit adnak és oda mentem ahol a legtöbbet.Normális állásom volt és hála normális szobatársaim.Elkezdődött egy másik élet.Édesanyámnak mondtam,hogy engedjen el,mert ha más nem elmegyek egy közértbe melózni és visszajövök ugyanannyival.
Januárba feljöttem.Nagyon jól kerestem.2x annyit mint otthon.Élveztem,hogy senki nem ismer és tisztának éreztem mindent.Új.Mintha előröl kezdtem volna mindent az életbe.
Majd megismertem a párom .Nagyon szerettem és kedves jó embernek tünt.Nem ivott nem drogozott.Találkozgattunk.Együtt laktunk egy kis albérletbe és nagyon szerettem.Kedves jóképű férfi volt.Esküvő megvolt ,jó sokan voltunk ,nagyon szép volt,mindent mi terveztünk el.Majd vettünk egy új lakást is.
Már csak egy aranyos bébi hiányzott és minden megvolt mire vágytam.2 jó kereset,új lakás,2 kocsi,nyáron nyaralás stb….
Teherbe is estem.Nagyon örültem.3.hónapba kiderült meghalt a magzat és ki kell venni.Akkor abba a percbe visszajött a múlt és eszembe jutott minden rettenetesen éreztem magam,de a párom kiállt mellettem.Akkor erősnek kellett lennem nehogy megint a gyógyszerek legyenek a barátaim.Mindig azt mondogattam magamba,hogy felépítettem azt amilyen otthonra vágytam és mindenem megvan nehogy elrontsak mindent.Akkor elmentünk nyaralni akkor nyáron.Vetélés után már 3 hónappal ismét terhes lettem.Abba is hagytam a munkát és nagyon vigyáztam magamra.Olyannyira,hogy 67kilóról 96 kilóra híztam.Soha nem voltam röntgen lelet,nade utáltam belenézni a tükörbe.De mindent a cél érdekébe.
Minden jl ment a 32.héten még minden rendben volt ,a 33.ba meg elfolyt a magzatvizem.Megindult a szülés.Kórházba egyből.majd az orvosom mondta mentőt hív mert koraszülött lesz a gyerek.A szirénázó mentőbe megint lepergett az életem és könyörögtem ,hogy ne büntessen a sors mentsék meg a kicsikémet.Pesten a kórházba idegen emberekhez kerültem.1 napig visszatartották a babát,addig tüdőérlelőt kapott,majd annyira kitágultam,hogy mennem kellett a szülőszobára.A szülés könnyen ment.Megszületett,hallottam elsírni és vitték is.Vagy 10 ember iztos bent volt a szülésnél.Utána nem jött ki a placenta és könyékig turkáltak és tépkedték ki belőlem a placentát.Könyörögtem altassanak el.Nyugtatót lőttek belém.1 óra könyöklés után kiszedték.Tudom hogy ki kell jönnie,de azt hittem meghalok.Szülés után nem bírtam lábra állni.Undorodtam magamtól,kék zöld foltos voltam melltől lefele.Fájdalomcsillapító injekciót lőttek reggel este a fenekembe.Nagyon sok idő volt míg enyhült a seb amit okoztak a lelkembe Talán egy év is kellett hogy túltegyem magam.Meg az hogy megláttam az én kis apróságomat és mindenütt csövek álltak ki belőle és tűk.Ha erre gondolok még mindig potyognak a könnyeim.Borzalmas volt az a 10 nap amit bent töltöttünk.A sors megkegyelmezett.Hála semmi baja nem lett.Mára már szépen utol érte a többi társát is.Az első egy év az kemény volt. Végig ordított a kislányom éjjel nappal .Este 4 kor elkezdte és hajnal 2 ig ami kifért előle.Borzalmas volt elfáradtam.Segítségem semmi,hisz anyukám messze lakik,a párom családját meg hagyjuk.Ki voltam borulva a sok sírástól meg hogy alig evett.Én a páromtól vártam hogy segítsen ,nem bírtam mindent hajnal 2 ig fent voltam,2 óránként etetni és nappal főzni takarítani.Talán ekkor kezdtünk el eltávolodni egymástól.Amikor rájöttem hogy megint senki nincs mellettem és még ráadásul őrá is főzni vasalni kell..A páromnak időközbe megszűnt az állása és munkanélküli lett.
Na akkor lett még jobb minden : egész nap evett,segítség meg semmi,irigyeltem hogy másnak a férje kiviszi a gyereket sétálni ,vagy ha pihen vagy főz a felesége lefoglalja a gyereket.Ennek ellenére egész nap az ágyon feküdt és netezett és evett.Ez ment egészen addig míg fel nem éltünk minden félrerakott pénzünket.Úgy fél évig.Majd nagy unszolásra amikor már erőszakosan rászóltam és mondtam hogy majd megyek én dolgozni akkor épp elment.Új állása lett,mára már jól keres és kezdjük összeszedni magunkat ismét.Nekem már ez sok volt.A jóképű férjemből aki 70 kiló volt mára már 100 kiló lett a 167 centijéhez képest.Másfél éve emiatt és minden miatt nagyon kiborultam és úgy volt mindent magam mögött hagyok és elválok.Mivel lelkileg sem volt mellettem,testileg meg már egyáltalán nem kívántam nem láttam értelmét a házasságunknak.Mindent elmondtam neki őszintén.
Megértette ,sírt hogy ő belehal ha én ott hagyom és mindent megtesz hogy a régi legyen minden .A gyerek nem volt 2 éves dolgozni kellett mennem hisz semmi pénzünk nem maradt.Jót is tett,hisz kicsit kimozdultam végre és nem volt időm annyit gondolkodni a kettőnk dolgain.Azóta eltelt 1,5 év.A súlya már több,nem kevesebb,viszont sokkal többet segít a gyerek körül és imádja a kislányát.Megtanultunk úgy élni mint egy szobatárs szinte.Mindenki végzi a dolgát és kész.A szexet ő igényli ,de azért hogy fogyjon semmit nem tesz.Én szülés után 96 kiló voltam.Lefogytam mint ahogy előtte voltam.Jó van még mit,de én utáltam magam és nem értek azzal egyet,hogy ha valaki férjhez megy vagy megnősül el kell magunkat hanyagolni.A természete is megváltozott.Míg régen társasági kedves ember volt,ma olyan mint aki haragban van a világgal.Ahol dolgozik ott sok bunkó ember van és sajnos nem lehet velük szépen beszélni így felvett egy arogáns stílust ,amit sajnos itthon sem tud kikapcsolni és sokszor rá kell szólnom .Tudom hogy nagyon szeret de nem tudom más családba is ellaposodik e így minden.Mivel nem tudom milyennek kell lenni egy párkapcsolatnak ezért azt sem tudom mi a normális.Nagyon ennek a szobatárs életnek sincs értelme,de a kislányomnak csak a legjobbat akarom és nagyon nagy probléma az életünkbe nincs.Maximum a szex.
Így utólag visszatekintve:
Lehet túlságosan ragaszkodtam ahhoz hogy szeressenek,vagy hogy az ellenkezőjét adjam a gyerekemnek mint amilyet én kaptam.Változtatni nincs erőm,meg lehet nincs is értelme.Lehet csak menekülök saját magamtól és azért nem tudok megnyugodni?
Nem tudom.Valahogy úgy érzem mégis valami hiányzik az életemből.Hogy mi lesz később?
Életem története
2011 október 1. | Szerző: gyémánt1
Minden a születésem előtt kezdődött.Édesanyám jóhiszemű fiatal csinos lány volt .Ezt kihasználva Sándor (apám) aki egy romlott ember volt pár hónap ismeretség után teherbe ejtette Édesanyám.Ő örült neki,hisz azt hitte jól választott,hisz az alatt apám mindig tartotta magát,hisz nem mutatta csak a jó oldalát.Esküvőnél derült ki hogy már volt nős,csak elvált. Ekkor már nem volt visszaút.Elköltöztek egy kisvárosba albérlete,hogy ott kezdjenek közös életet.És innen elkezdődött a pokol.Édesanyám csaknem terhessége végéig dolgozott.Apám elitta a pénzt amit kapott és ha anyu nem adott akkor jól megverte.Mikor megszülettem volt hogy 20 forintot dugdosott Édesanyán a cipője élésébe,de apám megtalálta jól megverte amiért azt hazudta anyu már nincs több pénze és mégis volt.Pedig csak kakaóra kellett a pénz.nyu sírt mert nem volt miből kakaót venni,én meg azért mert éhes voltam.Innen megkezdődtek a költözések.19 helyen laktunk 6.7 éves koromig.Anyu mindig vagy visszafogadta,mert rám való tekintettel hátha normális családdá válunk.Vagy megtalált minket és elhurcolt.Volt hogy mire édesanyám hazaért eladta mindenünket és semmink se maradt.
Amikor apám vigyázott rám többnyire a kocsmába töltöttük az időt.Akkor még volt zenegép és a kacsatáncot rakta be hogy csöndbe legyek.Addig voltam ott míg anyu haza nem ért a melóból.Összevesztek verés költözés.Ez volt a menet.Volt amikor megtalált minket,volt amikor eltűnt.Mint utólag kiderült lecsukták mert megvádolták hogy megerőszakolt egy főiskolás lányt.Addig nyugtunk volt míg bent volt a börtönbe.Időközben 19.lakásnak megkapta édesanyám a most is használt megvett lakását,amit az önkormányzat adott neki,meg nekem.
Mikor kijött apám akkor fűt fát ígért hogy más ember lett.Édesanyám mindig engem tartott szem előtt és megint elhitte hogy megváltozott.
Visszajött.
egy hónapig jó is volt minden,utána elkezdődött a pokol.Volt hogy ketten voltunk otthon és kérte nyugodtan feküdjek az ágyra,mert nem olt ágyunk és én a földön aludtam.Majd 7 éves lehettem és simogatni kezdett mindenütt.Hozzám dörgölte a nemi szervét,nem akarok csúnyán fogalmazni miét .És azt mondta ez az apa és a lánya titka.Minden apának és lányának van titka és nekünk ez lesz.
Én fel sem fogtam,mit csinál,de megkért ne mondjam senkinek,nem is mondtam.
Egyik nap mikor mentem haza édesanyám kiabált a szobából.Bementem és a radiátorhoz nyomta a nyakát és fojtogatta.Szegénykém alig kapott levegőt.Rögtön rugdosni kezdtem,és kiabálni Hagyd Békén az Anyukámat!
Mire megfogta a hajam és kivágott a szobából.Majd hallottam 2 fülest és elment.Rettegtünk.Zárat cseréltetett anyu és nem engedte be.Ittasan ordibált és fenyegetőzött a lépcsőházba.Mi csöndbe ültünk a szoba sarkába és vártuk a sötétbe hogy elmenjen.Napokat nem aludtunk,nem ettünk nem is ittunk akkor,hisz tudtuk ha mozgást hall akkor ott ül napokig majd.Féltünk.A levélbedobón égő csikkeket doát be hátha felgyulladunk.Majd elköltözött egy 50 kilométerrel arrébb lévő faluba az anyjához apám.Mikor a bíróság hivatalosan is eltiltotta a körzetünkből, anyu megnyugodott .Nyáron láthatott 2 hétre.
Két nyarat töltöttem lent majd nem mentem soha többet.
Az elsőnél még fiatal voltam 8-9 éves akkor anyu adott zsebpénzt rudira,persze mikor lementem a nagyihoz meg apámhoz az volt az első hogy elvette és elitta.
Az első nyáron szintén zsarolt állandóan és simogatott ,hogy ha nem az van amit ő akar akkor nem mehetek ki játszani a többiekkel az utcára.
Soha nem mondtam senkinek.Másik nyáron már tudtam mit csinál és elég okos voltam,hogy felfogjam milyen jó édesapám van énnekem.
Azon a nyáron is lementem.Persze nem engedett ki játszani.Kiszöktem az ablakon,hogy kimegyek a barátaimhoz.Mire mentem vissza,lehúzta a redőnyt és csak az ő szobája mellett volt a bejárat.Ő meg önelégült fejjel várta mikor megyek haza.Persze bementem és előadta a sztoriját,hogy nem mondja meg a mamának ha megsimogathat és hozzám rakhatja.Mire mondtam neki ha egy újjal hozzám is ér akkor feljelentem és egész életébe ott fog rohadni.Eddig is csak Édesanyám miatt nem tettem..Édesanyám belepusztult volna ha megtudja.Szerintem nem is tudom öngyilkos lett volna,vagy bármit kinéztem volna belőle.
Aztán elfutottam apám előtt és kiszöktem a barátaimhoz.Ott aludtam náluk.Soha többet nem ért hozzám.Nagyon fájt a rádöbbenés,az hogy nem mondhattam senkinek csak 29 évesen mondtam meg a legjobb barátnőmnek is,aki iskolás korom óta velem volt.Mindig azt hittem sajnálni fog és más szemmel néz majd rám.Borzalmas volt.
Ennek ellenére 4-es tanuló voltam.Anyu pesszimista ember ,ezek után meg is lehet érteni.Középiskolába a kereskedelmibe íratott be,mert mondta örüljek hogy oda is felvesznek a fizika és kémia 2 lehúzta az átlagom.Általánosba tornász voltam,versenyekre jártunk és én tornász suliba akartam menni.Nem az lett.Nem volt választásom.Soha nem tanultam.Mégis 4 es lettem levizsgáztam.Majd 2 munkahelyen is melóztam,hogy besegítsek anyukámnak.Mellette elvégeztem az érettségit.Megvolt az első szerelem is,akinek el tudtam mindent mondani.Nevezzük Zoltánnak.Majd vége lett és összeismerkedtem Istvánnal,aki elvált és volt 2 gyereke.Nagyon szerettem őt is és a gyerekeit is.Az anyjuk nem foglalkozott velük.
Nekem mondták ki hogy anya először és én mentem az oviba értük.Elköltöztem vele albérletbe.Terhes lettem.Mire annyit mondott tudod hol a helyed.Abortuszra mentem.Nem is jött értem se se semmi.18 éves voltam ,pont nem kellett szülői beleegyezés.Rettenetesen éreztem magam .Rá nemsokkal kimaradozott estére.Kiderült hogy a közös barátnőnknél alszik és vele csal.Majd bejelentette,hogy inkább vele akar maradni.Hazaköltöztem.Az a lány is terhes lett,azt megtartották 2 hónap után.Borzasztó érzés volt.Nem tudtam miért ver az Isten ennyire.Utáltam élni.Majd gyógyszerfüggő lettem.2 évig szedtem az Andaxint,amit kaptam a kisbolttal szemben lévő alkoholistától,mert ő nem vette be amit a doki irt neki és inkább elcserélte velem egy vodkára.Napi 4 Andaxin már meg se kottyant.Olyan volt mintha 2 évet átaludtam volna az életemből.Találkoztam ismét az első szerelmemmel,ő segített leszokni róla.Agydokihoz vitt,aki irt fel valami erős nyugtatókat meg hangulatjavítót stb….Volt hogy zsilettel vágdostam a kezem mert nem tudtam elviselni olyan kínba voltam.Majd leszoktam.Közbe esti érettségi és új élet járt a fejembe,hogy elég volt az önsanyargatásból,nem adhatom fel.1 édesanyám aki amúgy is érzékeny ember ha ezt megtudná belehalna a bánatba.Nekem is jár a boldogság.Zoltán viszont rossz társasága keveredett.Füvezni kezdett,majd extasy(nem tudom hogy írják)Próbáltam neki segíteni de nem ment.Közbe szerelmes voltam egy osztálytársamba aki nagyon kedves isteni fiú volt .De fiatalabb mint én 5-6 évvel.Nagyon jól éreztem magam vele,két srác közt örlődtem,hisz ő csak 15-16 volt azt hiszem.Zoltán meg egyre inkább drogozott.Borzasztó volt hogy ő segített nekem és én nem tudok neki és meg is csalom.Az osztálytársam szülei a testvére mind a nyakamra járt ,bejártak a munkahelyre.Mindkettővel szakítottam.
Utána leérettségiztem és úgy éreztem megfulladok.Úgy éreztem nem lehetek boldog és mindig minden a múltra emlékeztetett.24 évesen felköltöztem Pestre.1 bőrönddel és 60 ezer forinttal jöttem fel.Interneten néztem magamnak szobát és oda mentem.Állást meg az expresszből.Mindenütt megkérdeztem hol mennyit adnak és oda mentem ahol a legtöbbet.Normális állásom volt és hála normális szobatársaim.Elkezdődött egy másik élet.Édesanyámnak mondtam,hogy engedjen el,mert ha más nem elmegyek egy közértbe melózni és visszajövök ugyanannyival.
Januárba feljöttem.Nagyon jól kerestem.2x annyit mint otthon.Élveztem,hogy senki nem ismer és tisztának éreztem mindent.Új.Mintha előröl kezdtem volna mindent az életbe.
Majd megismertem a párom .Nagyon szerettem és kedves jó embernek tünt.Nem ivott nem drogozott.Találkozgattunk.Együtt laktunk egy kis albérletbe és nagyon szerettem.Kedves jóképű férfi volt.Esküvő megvolt ,jó sokan voltunk ,nagyon szép volt,mindent mi terveztünk el.Majd vettünk egy új lakást is.
Már csak egy aranyos bébi hiányzott és minden megvolt mire vágytam.2 jó kereset,új lakás,2 kocsi,nyáron nyaralás stb….
Teherbe is estem.Nagyon örültem.3.hónapba kiderült meghalt a magzat és ki kell venni.Akkor abba a percbe visszajött a múlt és eszembe jutott minden rettenetesen éreztem magam,de a párom kiállt mellettem.Akkor erősnek kellett lennem nehogy megint a gyógyszerek legyenek a barátaim.Mindig azt mondogattam magamba,hogy felépítettem azt amilyen otthonra vágytam és mindenem megvan nehogy elrontsak mindent.Akkor elmentünk nyaralni akkor nyáron.Vetélés után már 3 hónappal ismét terhes lettem.Abba is hagytam a munkát és nagyon vigyáztam magamra.Olyannyira,hogy 67kilóról 96 kilóra híztam.Soha nem voltam röntgen lelet,nade utáltam belenézni a tükörbe.De mindent a cél érdekébe.
Minden jl ment a 32.héten még minden rendben volt ,a 33.ba meg elfolyt a magzatvizem.Megindult a szülés.Kórházba egyből.majd az orvosom mondta mentőt hív mert koraszülött lesz a gyerek.A szirénázó mentőbe megint lepergett az életem és könyörögtem ,hogy ne büntessen a sors mentsék meg a kicsikémet.Pesten a kórházba idegen emberekhez kerültem.1 napig visszatartották a babát,addig tüdőérlelőt kapott,majd annyira kitágultam,hogy mennem kellett a szülőszobára.A szülés könnyen ment.Megszületett,hallottam elsírni és vitték is.Vagy 10 ember iztos bent volt a szülésnél.Utána nem jött ki a placenta és könyékig turkáltak és tépkedték ki belőlem a placentát.Könyörögtem altassanak el.Nyugtatót lőttek belém.1 óra könyöklés után kiszedték.Tudom hogy ki kell jönnie,de azt hittem meghalok.Szülés után nem bírtam lábra állni.Undorodtam magamtól,kék zöld foltos voltam melltől lefele.Fájdalomcsillapító injekciót lőttek reggel este a fenekembe.Nagyon sok idő volt míg enyhült a seb amit okoztak a lelkembe Talán egy év is kellett hogy túltegyem magam.Meg az hogy megláttam az én kis apróságomat és mindenütt csövek álltak ki belőle és tűk.Ha erre gondolok még mindig potyognak a könnyeim.Borzalmas volt az a 10 nap amit bent töltöttünk.A sors megkegyelmezett.Hála semmi baja nem lett.Mára már szépen utol érte a többi társát is.Az első egy év az kemény volt. Végig ordított a kislányom éjjel nappal .Este 4 kor elkezdte és hajnal 2 ig ami kifért előle.Borzalmas volt elfáradtam.Segítségem semmi,hisz anyukám messze lakik,a párom családját meg hagyjuk.Ki voltam borulva a sok sírástól meg hogy alig evett.Én a páromtól vártam hogy segítsen ,nem bírtam mindent hajnal 2 ig fent voltam,2 óránként etetni és nappal főzni takarítani.Talán ekkor kezdtünk el eltávolodni egymástól.Amikor rájöttem hogy megint senki nincs mellettem és még ráadásul őrá is főzni vasalni kell..A páromnak időközbe megszűnt az állása és munkanélküli lett.
Na akkor lett még jobb minden : egész nap evett,segítség meg semmi,irigyeltem hogy másnak a férje kiviszi a gyereket sétálni ,vagy ha pihen vagy főz a felesége lefoglalja a gyereket.Ennek ellenére egész nap az ágyon feküdt és netezett és evett.Ez ment egészen addig míg fel nem éltünk minden félrerakott pénzünket.Úgy fél évig.Majd nagy unszolásra amikor már erőszakosan rászóltam és mondtam hogy majd megyek én dolgozni akkor épp elment.Új állása lett,mára már jól keres és kezdjük összeszedni magunkat ismét.Nekem már ez sok volt.A jóképű férjemből aki 70 kiló volt mára már 100 kiló lett a 167 centijéhez képest.Másfél éve emiatt és minden miatt nagyon kiborultam és úgy volt mindent magam mögött hagyok és elválok.Mivel lelkileg sem volt mellettem,testileg meg már egyáltalán nem kívántam nem láttam értelmét a házasságunknak.Mindent elmondtam neki őszintén.
Megértette ,sírt hogy ő belehal ha én ott hagyom és mindent megtesz hogy a régi legyen minden .A gyerek nem volt 2 éves dolgozni kellett mennem hisz semmi pénzünk nem maradt.Jót is tett,hisz kicsit kimozdultam végre és nem volt időm annyit gondolkodni a kettőnk dolgain.Azóta eltelt 1,5 év.A súlya már több,nem kevesebb,viszont sokkal többet segít a gyerek körül és imádja a kislányát.Megtanultunk úgy élni mint egy szobatárs szinte.Mindenki végzi a dolgát és kész.A szexet ő igényli ,de azért hogy fogyjon semmit nem tesz.Én szülés után 96 kiló voltam.Lefogytam mint ahogy előtte voltam.Jó van még mit,de én utáltam magam és nem értek azzal egyet,hogy ha valaki férjhez megy vagy megnősül el kell magunkat hanyagolni.A természete is megváltozott.Míg régen társasági kedves ember volt,ma olyan mint aki haragban van a világgal.Ahol dolgozik ott sok bunkó ember van és sajnos nem lehet velük szépen beszélni így felvett egy arogáns stílust ,amit sajnos itthon sem tud kikapcsolni és sokszor rá kell szólnom .Tudom hogy nagyon szeret de nem tudom más családba is ellaposodik e így minden.Mivel nem tudom milyennek kell lenni egy párkapcsolatnak ezért azt sem tudom mi a normális.Nagyon ennek a szobatárs életnek sincs értelme,de a kislányomnak csak a legjobbat akarom és nagyon nagy probléma az életünkbe nincs.Maximum a szex.
Így utólag visszatekintve:
Lehet túlságosan ragaszkodtam ahhoz hogy szeressenek,vagy hogy az ellenkezőjét adjam a gyerekemnek mint amilyet én kaptam.Változtatni nincs erőm,meg lehet nincs is értelme.Lehet csak menekülök saját magamtól és azért nem tudok megnyugodni?
Nem tudom.Valahogy úgy érzem mégis valami hiányzik az életemből.Hogy mi lesz később?
Azt nem tudom……………………..
Oldal ajánlása emailben
X